„Majd ha megnő a gyerek.” „Majd ha lesz egy kis időm.” „Majd ha nyugodtabb lesz itthon.” Ismerős? A Naturéka közösségében rengeteg nővel beszélgetek, és ezeket a mondatokat hallom tőlük talán a leggyakrabban. Bevallom, én is mondtam már őket magamnak, nem is egyszer. Most ezért egy kicsit személyesebb írással jövök, a szemléletváltásról. Arról, hogy miért csúszik el olyan könnyen egy-egy jó elhatározás, és honnan érdemes valójában elindulni, ha változtatni szeretnénk.
Hétfőtől minden más lesz?
Ha úgy érezzük, hogy valamin változtatni kellene, általában rögtön a tennivalókon kezd járni az eszünk. Többet kellene mozognom. Egészségesebben kellene étkeznem. Le kellene cserélnem a kozmetikumaimat. Aztán összeírunk egy hosszú listát, bevásárolunk, és megfogadjuk, hogy hétfőtől minden másképp lesz.
Egy darabig működik is. Aztán jön egy sűrűbb hét, valaki megkérdőjelezi a döntésünket, vagy az első próbálkozás nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna. Lassan visszacsúszunk a régi kerékvágásba, és jön a jól ismert gondolat: nekem ehhez nincs elég akaraterőm.
Szerintem viszont sokszor nem az akaraterővel van a gond. Inkább csak túl gyorsan akartunk lépni, és előtte nem vizsgáltuk meg, mi zajlik bennünk.
A változás belül kezdődik
Azt tapasztalom, hogy a tartós változás ritkán kezdődik egy új szokással. Van előtte egy kevésbé látványos lépés, ami mégis meghatároz mindent, ami utána jön: ránézni a saját gondolatainkra. Hiszen a gondolataink hatnak az érzéseinkre, az érzéseink pedig arra, hogyan cselekszünk.
Mielőtt tehát bármibe belevágnál, érdemes feltenned magadnak néhány kérdést. Elhiszem, hogy képes vagyok rá? Tényleg én szeretném ezt, vagy csak úgy érzem, hogy illene? Milyen korábbi tapasztalatok és félelmek szólnak bele a döntésembe?
Rengeteg mintát hozunk magunkkal a családunkból és a környezetünkből, és ezek egy része olyan régóta velünk van, hogy már észre sem vesszük. „Én ehhez nem értek.” „Ez biztosan túl bonyolult.” „Majd akkor foglalkozom magammal, ha már minden mással végeztem.” Ha legközelebb ilyesmit mondasz magadnak, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg: tényleg igaz ez? És egyáltalán az én gondolatom, vagy valamikor, valakitől átvettem?
Mi van a „nincs időm” mögött?
Talán ezt a mondatot hallom a legtöbbször, és sokszor tényleg így is érezzük. Rengeteg szerepben próbálunk egyszerre helytállni, és egy zsúfolt hétköznapban valóban nehéz helyet szorítani valami újnak.
Ha viszont jobban megnézzük, a „nincs időm” mögött sokféle ok lapulhat. Lehet, hogy az adott dolog még nem vált igazán fontossá számunkra. Lehet, hogy nem látjuk az első lépést, vagy attól tartunk, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket. És az is lehet, hogy egyszerűen még hiányzik a tudás és a magabiztosság ahhoz, hogy elinduljunk.
A natúrkozmetikum-készítésnél ezt nagyon gyakran látom. Aki szeretne belekezdeni, elsőre csak azt látja, mennyi mindent kellene megtanulnia és beszereznie. Milyen alapanyag kell? Melyik recept megbízható? Mi van, ha elrontom? Így egyben ez tényleg ijesztő tud lenni, főleg, ha fejben rögtön az egész fürdőszobát le akarjuk cserélni.
Pedig elég annyit megkérdezni magunktól: melyik az az egy termék, amelynek a lecserélése most a legtöbbet adná nekem? Ha ez megvan, már csak a következő lépést kell megkeresni: egy megbízható receptet, néhány alapanyagot és egy szabad délutánt a naptárban. Hogy mindez mennyibe kerül, azt ebben a cikkemben kiszámoltam. És egyszer csak kiderül, hogy nem is olyan bonyolult, mint amilyennek látszott.
Az én „majd”-jaim
Én is sokáig a sor végén álltam a saját életemben. Közgazdászként egy bankban dolgoztam, volt két gyönyörű kislányom, saját otthonunk és biztos munkahelyem. Kívülről akár mintaéletnek is tűnhetett, én mégis éreztem, hogy hiányzik valami.
Amikor a kisebbik lányommal voltam várandós, beiratkoztam egy cukrásziskolába. Nem csak azért, mert cukrász akartam lenni (bár akkoriban voltak olyan elképzeléseim, hogy saját cukrászdát nyitok, már a neve is megvolt). Egyszerűen szükségem volt valamire, ami csak az enyém. Azokon a hétvégi alkalmakon néhány órára nem anya és nem feleség voltam, csak Réka. Akkor még nem neveztem így, de ma már tudom, hogy ez volt az első tudatos öngondoskodásom.
Később Dorina bőrproblémái miatt kezdtem el foglalkozni a natúrkozmetikumokkal és a gyógynövényekkel, és innen már egyik lépés hozta a másikat. A banki munka mellett, hétvégenként tartottam az első workshopjaimat, és tizenöt év után végül otthagytam a bankot. Ez sem egyik napról a másikra történt, és hidd el, bőven voltak kétségeim. Minden szakaszban újra át kellett gondolnom, mit gondolok magamról, és mit merek elhinni.
A dolgozószobám falán régóta ott van egy mondat, ami mára a család hitvallásává vált: „Ha megálmodtad, meg is tudod tenni.” Persze az álom önmagában kevés, kell hozzá terv és megvalósítás is. De minden azzal kezdődik, hogy megengedjük magunknak: komolyan vesszük az álmainkat.
Mit tartanál meg, és mit tennél le végre?
Számomra a szemléletváltás nem azt jelenti, hogy mindenáron pozitívan kell gondolkodni, vagy hogy minden ellenvetésünket le kell söpörni, mint kifogást. A félelmeink és a kétségeink sokszor fontos dolgot jeleznek: megmutatják, hol hiányzik még a tudásunk, a biztonságérzetünk, vagy éppen a valódi belső döntésünk. Érdemes meghallgatni őket.
Azt sem kell, hogy mindent eldobj, ami eddig az életed része volt. Nem minden régi minta rossz, és rengeteg olyan értéket, kapcsolatot és tapasztalatot hordozunk, amire jó tovább építkezni. A kérdés inkább az, hogy mit szeretnél megtartani, és mit tennél le végre.
Egy hét, egy füzet
A coachingban gyakran adok házi feladatként naplózást a klienseimnek, és most téged is erre biztatlak. Válassz ki egy dolgot, amin szívesen változtatnál, de még nem tudod, hogyan kezdj hozzá. A következő héten figyeld meg, milyen gondolatok jönnek elő ezzel kapcsolatban, és amikor érkeznek, írd le őket. Ne ítélkezz felettük, és ne akard őket azonnal megoldani. Egyelőre ennyi a feladat.
Egy hét múlva olvasd vissza, amit írtál. Sokszor már ebből kiderül, mi az, ami valóban a tiéd, és mi az, amit csak megszoktál.
Nem kell egyedül végigjárnod
A Naturéka Klub már rég több, mint natúrkozmetikum-készítés. A Sikerútban öt dolgot képviselek igazán: a szemléletváltást, a tervezést, a megvalósítást, az öngondoskodást és a közösséget. Most az elsőről írtam, a többiről is mesélek majd.
Ha jólesne, hogy ezen az úton legyen melletted valaki, gyere, csatlakozz a Naturéka Klubhoz! A receptek és a kurzusok mellett rendszeres online és élő klubtalálkozók várnak, és egy közösség, ahol a nők abban segítik egymást, hogy végre ők is helyet kapjanak a saját életükben. Nem kell kiérdemelned az öngondoskodást.
Végül egy kérdés, csak neked: mikor szántál utoljára időt kizárólag magadra úgy, hogy nem éreztél miatta bűntudatot? Ha van válaszod, jegyezd meg. Ha nincs, az is válasz. Innen indulunk.
